Mielőtt elmondanám, a lényeg: mire számíthatsz ezen a blogon? Vintage, vagy industrial stílusú dolgokra? Esetleg mindkettőre?
Ezzel a bloggal szeretném megmutatni neked azokat az érdekes tárgyakat és elkészítésüket, amelyeket az elmúlt években követtem el. Vízcsőből készült állólámpa, raklapból átalakított dohányzóasztal, egy régi rádióból készült lámpa, egy a motorom használt fogaskerekét felhasználó csillár, egy kávészsákfestmény, hangfalak lefóliázása vintage stílusban, egy kerti asztal- és székszett.
Időről időre café racer és scrambler stílusban átépített vintage motorokról, restomod kocsikról is olvashattok majd.
Az első cikk hamarosan érkezik, a továbbiakban – talán szuperunalmas – fejtegetésement olvashatjátok arról, miért is szeretem a vintage és industrial cuccokat.
De előtte: mi is az a vintage?
Nos, a vintage szó két jelentést is takar:
- legalább 50 éves tárgy
- új tárgy, amely vintage hatású, azaz legalább 50 évesnek néz ki
És miért kedvelem őket?
Koszosak, néha büdösek is. Elavultak. A technika már rég túlhaladt rajtuk. Felesleges kacatok, szemétdombra való, gyerekes dolgok.
Mások szerint lehet. Én viszont annyi mindent látok bennük! Már nagyszüleim kamrájában, és padlásán is szívesen kutakodtam. Egy régi bicikli – erről bővebben később. Egy első világháborús katonaláda, amelyet nagyapám egyik testvére készített a sok közül, aki soha nem tért vissza az első világháborúból. Régi gyertyatartók. Mind egy másik, már letűnt korszak tárgyai. Furcsa, ugyanakkor jó érzés belegondolni, hogy ezeket a tárgyakat olyan emberek használták, akikkel már nem találkozhattam, mégis összeköt minket valami kézzelfogható.
 |
„Ház a tónál ” pocsék logikai buktatókkal teli, időutazós film. Az egymással nem találkozó, a leveleik révén érintkező pár (Sandra Bullock, Keanu Reeves) mégis hasonló érzéseket kelt bennem, mint amikor egy régi tárgyat megfogok – valami összeköt minket |
„Ezekben még anyag volt!” – a sokat hallott frázis, autós körökben (is). Amennyiben anyag alatt a műanyagok hiányát, csekélyebb mértékű felhasználását értjük, igaz lehet. A fa valódi, nem színezett műanyag. Az üveg nem plexi – bár régi versenyautóknál ez megbocsátható. A fém nem kályhaezüsttel lefújt műanyag. És milyen jól esik a szemnek!
 |
| Csikós Zsolt, a Totalcar autós weboldal népszerű veterános újságírójának zseniális figyelmeztetése cikkei elején |
Nosztalgia, egy másik jellemző motívum. Jóleső érzés visszahozni fiatalságunkat. Vagány, néha vakmerő énünket. A folytonos csajozásokhoz kapcsolódó sztorikat. Az első autónk, motorunk keltette büszkeségre visszaemlékezni.
Teljesen megértem, nálam ez mégsem jellemző (még). A 80-as, 90-es évek tárgyai, amelyekkel felnőttem, egyáltalán nem vonzanak. Taszítanak. Talán az esztétika hiánya a korábbi cuccokhoz képest, talán az időutazás az oka annak, hogy nagyszüleim, vagy a még régebbi korok tárgyai vonzanak.
Nos, ezért.
A héten jelentkezem az első igazi poszttal! Üdv hamarosan!
Comments
Post a Comment